4.Fejezet: Dominc története

-Hát...Tudod...Két évig jártunk majdnem és...Eltűrtem a hülyeségeit...Vele volt minden az első...-Sóhajtottam.-Nagyon szerelmes voltam...De amikor egyre több dologba vitt bele és kért meg...Miatta hagytam abba a lovaglást, elfelejtettem az igaz barátaimat, velük buliztam meg minden...Csak Mike...Mike homoszexuális volt.Ezért nagyon közeli barátság alakult ki közöttünk.Hogy is mondjam...Ő volt a lelki társam.De ne érts félre!A legjobb barátom volt.Dom egyszer szóvá tette, hogy nem tetszik Mike és az én barátságom...Vissza szóltam neki erre Ő...Megütött...Itt vesztünk össze ngyon...Dominic három napra eltűnt...Amikor hétfőn suliba mentem, Mike nem várt a kapuban, mint mindig...Gondoltam megbetegedett vagy ilyesmi...De amikor suli után átmentem hozzájuk és az anyját feketében, zokogva láttam...Minden tiszta lett.Dominic beváltotta az ígéretét.Mike meghalt...Lelőtték...De még azelőtt...Mielőtt ez történt...Dominic egy napon nálam volt és beszélgettünk...Őszintén...-Itt megfordultam, a falnak dőltem és Ryanre néztem.-Mivel azt hittem...Neki mindent elmondhatok hát megtettem...Megkértem, hogy uralkodjon magán...Hogy ne balhézzon annyit...Erre meg Ő...Felkapta a vizet és kiabálni kezdett velem...De ez mindegy is...-Vontam vállat.-Aztán...Mike halála után...Egy szombaton megjelent nálam...Nem is tudom mit képzelt...-Nevettem fel halkan.-Megmondtam neki, hogy Vége és hogy tűnjön innen...Soha többé nem akartam látni.Erre Ő: "Miért?"...Megmondtam neki, hogy "Miért?".Mert megölte...vagy ölette a legjobb barátomat.Veszekedni kezdtünk...A szobámat át kellett rendezni miatta...Három jókora lyuk lett a falon, mert bele vert ököllel, az íróasztalom kettétört, az ágyam két lába letört és Én?!...Eltört a csuklóm...Olyan erővel ragadott meg...Aztán elment...Nem tettem feljelentést, mert féltem...Féltem Tőle.A szüleimnek azt mondtam, hogy elestem.Ezért tört el a csuklóm...És mivel van bankszámlám...A bútorokat rögtön be is szereztem, nehogy gyanút fogjanak.Aztán...Néhány hétre rá, amikor már nyugalomban értem megjött az SMS.Dominic azt írta, hogy nem mondd le rólam.Szeretni fog élete végéig és az övé leszek.Bármire képes értem...És azóta üldözött, SMS-ekkel bombázott, hívogatott, figyeltetett...És..Most itt tartunk.-Kuporodtam le a földre.

Ryan elképedve nézett rám...Nem hitte el, hogy ilyeneken mentem át...

-Húh...Elég durva dolgokon mentél keresztül...-Nyelt nagyot.

-Ja...Nekem ne mondd.-Tápászkodtam fel.-Na...Valami ötlet?-Néztem rájuk.

-Egyszerű.Jelentsd fel.-Mondta Lisa.

-Lisa!-Dörrentem rá.-Tudod, hogy ez...Nem ilyen egyszerű!-Ráztam meg a fejemet.

-Miért?-Sóhajtott.

-Ismered...Bosszút áll...És...Neki nem jelent gondot a zsaruk kicselezése.-Ültem le az ágyam szélére.

-Sosem fogja feladni...-Suttogta Lisa.-Lara...Én félek...-Nézett fel rám.-Elegem van Dominic-ből és ebből az egészből!-Legördült az első könnycsepp az arcán, én meg felpattantam, mellé ültem és átöleltem.

-Sss...Hsss...-Simogattam a hátát.-Nyugodj meg...Vége lesz...-Suttogtam.-Megígérem...

-De mikor?-Nyöszörögte.

Ryan halkan üldögélt a fotelben és minket nézett...Vagyis...Engem...Nem tudom eldönteni.Most nem...

-Ryan...-Pillantottam a srácra.

-Hmm?-Kérdezte.

-Kérlek...Erről nem szabad beszélned senkinek sem...-Mondtam a szemébe nézve.

-Nem lenne szabad...De oké.-Bólintott.

-Köszönöm.-Mosolyogtam hálásan, majd vissza fordultam Lisa felé.

-Lara...-Nézett fel rám Lisa.-Aludhatnék...Veled?-Kérdezte félénken.

-Persze.-Bólintottam.-Sőt...Muszály ma itt aludnod!-Mosolyodtam el.

-Akkor...Oké...Köszi.-Bólogatott.

-Muszály lesz valamit kitalálnunk...De mit?-Kérdezte Ryan.

Őszintén?...Nekem fogalmam sincs.De egyet tudok: Dominic előtt nincs akadály.