Leszálltunk a buszról, az oldalsó csomagtartóhoz mentünk és kirángattuk a bőröndöket.Mivel 6hetes tábor volt jó sok ruha kellett.Két-két bőröndünk volt.
Oda mentünk a többi emberkéhez.Mondanom sem kell, hogy én voltam a legidősebb...Hurrá...
Két zöld pólós ember köré gyűltek.Az egyik egy...saccra 30-as szőke nő volt a másk meg egy fiatal srác...Srác?!Ő volt a világ legjobb pasija...És amikor a tekintetünk találkozott...Áh...Leírhatatlan érzés járt át, a gyomrom remegett én meg reszkettem...De jól esett...Nagyon is.
-Hallod?!?!Gyere máár!-Rángatott tovább Lisa.Le téptem a tekintetemet a srácról és az idegesítő hugicám után mentem...
Elindultunk a szőkés hajú, 30-as nő után...Unott tekintettel nézgelődtem körbe-körbe...
-És ez a Te szobád.-Mosolygott rám a nő.-Hát...Úgy látom nem nagyon figyeltél ide...A nevem Monica.És Téged hogy is hívnak?
-Lara Cortes...-Mosolyogtam vissza.-Köszönöm...-Mondtam majd a szobakulcsomat megkapva bementem a szobába.
-Végre egyedül...-Dőltem le a nagy faágyra.Majd jobban körbe néztem.Jó nagy szekrény, franciaágy, éjjeli szekrény, komód, bőrkanapé, fotel és olvasó lámpa a sarokban ééés....SAJÁT FÜRDŐŐ!!!
A falaknak barátságos zöld színe volt, az ablakból meg az erdőt lehetett látni...Már amelyikből.Ha az ajtóban álltam, a velem szemben lévő ablakon át lehetett kilátni az erdőre, az ágyam mellett, jobb kéz felől meg a távoli óceánt és az udvart...Balkéz felől pedig a fürdő ajtóm volt...
-Szép.-Hallottam meg húgi hangját mögüllem.
-Igen és az enyém.Úgyhogy tűnés kifelé!-Pördültem meg, majd jobban kitártam az ajtót.Ekkor ment el az a "bizonyos" srác az ajtóm előtt...Tekintetünk össze akadt (ismét).
-Kifelé...-Morogtam.
-Héé...Dehát Monica azt mondta, hogy nemsokára kaja...Te nem is jössz??-Kérdezte.
-Ja...Akkor kösz, hogy szóltál.-Mondtam.A mobilomért vissza mentem, a farmerom zsebébe gyömöszöltem és Lisa-val elmentem az ebédlő felé ahol...Kisebb tömeg volt...
Kkaptuk a kaját...Vagyis én csak egy alma és egy doboz cola mellett döntöttem...Lisa viszont...Sültkrumpli és hal...Fincsi, olajban tocsogó katyvasz.
Leültünk az egyk kétszemélyes asztalhoz és enni kezdtünk.
-Amúgy...Jó ez a hely.-Mondta Lisa két falat között.-És...Milyen pask vannak...
-Hogy mi?!...-Villant rá a szemem.-Tíz évesen már ezen agyalsz?-Kuncogtam.
-Jaj nemár!-Forgatta meg a szemét.-Tizennyolc vagy...Ne én mutassam már meg, hogy hogy kell élni...Pasizz, bulizz, piálj!Hat hét szülők nélkül ember!-Vigyorgott.
-Te túl sok tévét nézel...-Húztam el a számat.
-Nem...Ezeket a szövegeket Dom-tól tanultam.-Vont vállat.A név hallatán össze rándult a szívem...És ismét jeges vasmarok szorította össze a gyomrom...Dominic volt életem első nagy szerelme...Vele volt minden az első.Első csók, első buli, első berúgás és...első együttlét...
De Ő egy agresszív barom volt...Kétszer is megütött...Én meg hülye fejjel vissza engedtem.Mert annyira elvakultam a szerelemtől...De amikor már kezdtem ráébredni az igazságra megmondtam neki, hogy "Vége!"
Erre ő...Huh...Olyan patáliát rendezett...A szobámat újra kellett építetnem miatta.Három jókora lyuk lett a falon, az íróasztalom kettétört, az ágyam két lába letört én meg...Ne is akarják tudni...
Nekem csak a csuklóm tört el...Most mondhatnám azthogy szerencsére de ez még semmi...Dom ragaszkodik hozzám és akár a világot is átutazná csak hogy vissza kaphasson...Bármit megtenne...Akár ölne is...
-Minden oké, Lara?-Fürkészte az arcomat Lisa.
-Igen...Persze.-Bólintottam lassan.-Csak siess...Oké?Nem szeretem a tömeget...-Motyogtam.
...Részben ezért is mondtam igen-t erre a táborra.Mert itt, a Colorado-i hegyekben kevesebb rá az esély, hogy megtalál.Nem akarok vele ismét szembe kerülni...És új kapcsolatba sem merek bele vágni.Az a pszichopata képes lenne megölni a barátomat, mint ahogy azt Mike-kal tette...A legjobb barátommal.Mike homoszexuális volt, de Dom azt állította, hogy tuti hazudik...Aztán egy reggelen...Mike nem jött suliba.Suli után elmentem hozzájuk, de csak...az anyja volt otthon...Talpig feketében és zokogott...Amint megpillantottam tudtam: Dominic beváltotta az ígéretét.
Hogy megöli Mike-t...Na itt szakadt el a cérna...ami már kötélnek volt mondható...Itt határoztam el magam, hogy mindennek vége.Nem tudok félelemben élni egy ilyen pasival az oldalamon.
Tulajdonképpen...Már nem is tudom, hogy mit is szerettem Dominic-ben...Vagy, hogy miért volt jó vele...De Ő volt az első.És ezen semmi nem változtat.Szerettem...sőt...Talán, legbelül még mindig szeretem valamilyen formán.De...Semmi sem olyan mint az elején.Olyan...boldog.
Elvakultam a szerelemtől és...
-Hé, öhm...Elkérhetem ezt a széket?-Hallottam meg egy hangot magam mellől.Ez a hang szakított ki az önmarcangolásomból...Felpillantottam és...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése