3.Fejezet: Az SMS

-És...Mióta lovagolsz?-Kérdezte Ryan, megtörve a csendet.

-Hat éves korom óta.-Mondtam.

-Jó...És hány éves vagy?-Mosolyodott el.

-Tizennyolc leszek augusztusban.Na és Te?-Kérdeztem vissza.

-Huszonegy leszek.-Mondta.-És...Te hogy-hogy egy ilyen táborba jöttél?...Tizennyolc évesen...

-Öhm...Hosszú.-Motyogtam.Nem akartam azt mondani, hogy "Áh csak a pszichopata exem elől menekülök!"...Elég ciki lett volna.

-Ja...Értem...-Vont vállat.

-Amúgy...A húgommal nem találkoztál?-Kérdeztem tématerelés képpen.

-De...Egy sráccal dumált kint...A karámnál.-Mondta.

-Milyen sráccal?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Kb...Olyan 12-13 éves lehet.-Mondta.-A'szem...Tyler a neve, vagy mi.

-Ja...Oké.-Fújtam ki a bent akadt levegőt.-Már megijedtem...

-Mitől?...Ez egy tábor.Itt nincsenek pszichopaták.-Nevetett.

Óh ha te azt tudnád!-Gondoltam magamban.

Ekkor Komenchi megugrott a zsebemből hallatszódó pittyegő hangtól.SMS-em jött.

Kivettem a telefonomat...

A számot nem ismertem ezért az érintőképernyőre nyomva megnyitottam az üzenetet:

"Szia Kicsim!

Itt vagyok én is Colorado-ban.Gondoltam meglátogatlak...Már várom, hogy ismét láthassalak!

Szeretlek örökre, Dom."

Hát...Mondanom sem kell...Kettőt fordult velem a világ.Dominic rám talált!

Éreztem ahogy kifut az arcomból a vér és remegni kezdek.

-Hé!Minden oké?-Kérdezte Ryan.

Nem volt erőm ezért csak bólintottam...

És akkor belém nyilalt a félelem: Lisa!

-Lisa!-Kaptam fel a fejemet majd szinte ki rohantam a bokszból.

-Lara!-Kiáltott utánam Ryan majd Ő is futásnak eredt, de Ő meg utánam...

-Lisaa!-Kiáltottam huginak aki tényleg egy kissráccal csevegett.

-Mi van, Lara?-Fordult felém.

-Dom.-Mondtam.Megértette és rögtön kapcsolt.

-Mennem kell Tyler.Majd beszélünk!-Mondta.Majd elindultunk vissza a szobánkba...

-Mi van?!Ki az a Dom?Hova mentek?-Kérdezte Ryan.

-Ryan...Kérlek...El kell mennünk innen...-Lépdeltem tovább.

-De miért?-Ragadta meg a karomat.-Ki az a Dom aki ennyire felkavart?

-Lara...Mondjuk el neki!Talán tudna segíteni...-Rángatta meg a kezemet Lisa.

-Nem...Nem lehet, Lisa...-Ráztam meg a fejemet.

-Kérlek...Ha nem mondod Te, elmondom majd én!-Mondta majd szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.

-Dominic a volt barátom.-Hadartam el.-Egy...Igazi pszichopata, aki nem képes felfogni, hogy már vége...Már...Több mint egy éve végeztünk, de azóta...Üldöz.Akárhova is megyek...-Mondtam halkan.-És...Megölte vagy megölette a...legjobb barátomat, Mike-t...

Ryan nagy szemekkel bámult rám...Gondoltam.Most már félni fog és feljelent a rendőrségnek meg minden...

-Ryan...-Pillantott a fiúra Lisa.

-Segítek.-Mondta.

-Köszi...-Mosolyogtam fáradtan.-Akkor gyerünk...Megbeszéljük a dolgokat.-Indultam tovább a hatalmas ház felé.

Bent a szobámban Lisa leült a bőr kanapéra, Ryan az olvasó fotelbe, én meg az ablakon bámultam kifelé.

-És...Most mi lesz?-Kérdezte Lisa.-Ha az a barom ide jön...

-Lisa...Legalább most az egyszer fogd be, légyszi!-Sóhajtottam.-Most gondolkoznom kell...

-Két terv kell...A és B...De...Ahj meséljetek már erről a srácról!-Dőlt hátra Ryan.

Na...Témánál vagyunk!

2.Fejezet: Komenchi

-Öhm...Hello...gen, persze.-Hebegtem.A szívem ismét hevesebben vert...Azok a kék szemek...Ááh...

Viszont...Álljunk csak meg!Milyen széket akar ez elkérni?!Ez az asztal két személyes és Lisa...-Oda pillantottam hugicám helyére, de Ő sehol sem volt...Vagyis de...Megjelent mellettem.

-Akkor...Indulhatunk, Lara?-Kérdezte.Mire felálltam...

-Igen.-Bólogattam.Majd a srácra pillantottam.-Hello.-Mosolyodtam el majs a húgocskámmal elmentünk.

-Na jó...Ez meg mi a franc volt?-Kérdezte Lisa.

-Mi, mi volt?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Ahj ne már, Lara!Attól még, hogy tíz vagyok nem vagyok hülye!Láttam hogy néztetek egymásra Ryan-nel...-Mondta, de én megint elkalandoztam...Nem tudom ilyenkor mi van, de nem hallok semmi mást, csak a gondolataimat és a szívverésemet...

Szóval Ryan a neve...-Elmosolyogtam.-Tényleg...Olyan Ryan-es...Olyan...Olyan...más...Olyan...Helyes...-Lisa-ra néztem aki még mindig karattyolt...Én meg nagyot sóhajtottam.-Ideje vissza térni a jelenbe...

-...Szóval nem hallgatóztam, vagy ilyesmi, csak meghallottam...-Vont vállat.

-Mi?...Mit hallottál meg?-Ráztam meg a fejemet.

-Figyelsz Te rám egyáltalán?-Kérdezte.-Hogy Ryan rólad kérdezősködött Monica-nál...Érdekled a srácot.-Vigyorodott el.-És...Úgy tűnik...Téged is érdekel a srác...

-Hugi...Te is tudod, hogy nem szabad...-Sóhajtottam.

-Jaaj!Dominic megtalálná?...Azt hiszed?!Az a pszihopata jobban jár ha messziről elkerül...Gyűlölöm a fajtáját...-Motyogta.

-Mike-t is megtalálta...-Hajtottam le a fejemet.-És...Meg is ölte...-Suttogtam magam elé szomorúan.

Az emlékektől ismét gombóc keletkezett a torkomban és a gyomrom görcsbe rándult...Szörnyű volt...

-De Mike az más volt.-Motyogta Lisa.

Rámeredtem.-Más?!Ugyan miben?!...Ő volt a legjobb barátom és Dominic meg megölte...Csak mert hozzám volt köze.-Csattantam fel.

-Bocs...-Sóhajtott Lisa.-Körül nézünk?-Kérdezte inkább.

-Nézzünk.-Vontam vállat.

Elindultunk a jelzőtábla felé.

-Istálló!Itt vannak lovak, Lara!-Ujjongott Lisa.-Mennyünk el oda!Légyszii...

-Oké.-Mosolyodtam el.-Irány a lovak...

Amikor beléptünk az istállóba, jó mélyen beszívtam az isteni illatot.Hat éves korom óta lovagolok...De tavaly abba hagytam...Vajon miért?...Hát persze, hogy Dominc kérésére...

És akkor...Az utolsó bokszból kinézett a világ leggyönyörűbb lova...Arany színű szőrén meg-megcsillant a napfény, mogyoróbarna szemei csak engem páztáztak...Íriszén a vadság, tüzesség és a barátkozás fénye csillogott.Önkéntelenül is elindultam felé.Lassú léptekkel.Amikor elég közel jártam már rápillantottam a névtáblájára: Komenchi*

-Komenchi...-Suttogtam neki kedvesen.-Szia...-Kinyújtottam a kezemet, de nem értem hozzá.Úgy éreztem varázslat alatt vagyok...

Aztán a pariba kinyújtotta izmos nyakát, s orrát a kezembe nyomta.Belefújt a tenyerembe, ami annak volt a jele, hogy bízik bennem.Oda mentem a feje mellé és crógatni kezdtem bársonyos nyakát.Transzban voltam, így az istállóba belépő ember zaját sem hallottam.

-Te hogy...-Hallottam meg magam mögött egy elcsodálkozó hangot.Komenchi felkapta a fejét és fújtatott.

-Sss...Nyugodj meg, Komenchi...-Simogattam meg a homlokát.-Sss...Nyugi...

Megfordultam és Ryan állt mögöttem.Hugi persze megint eltűnt...:/

-Te...Követsz engem?-Kérdeztem mosolyogva.

-Jah...Nem csak...Monica mondta, hogy...Áh...De mindegy is...De...Hogy tudtál Komenchi közelébe menni?-Pillantott rám, majd a lóra Ryan.

-Fogalmam sincs...Szinte...Ő hívott...-Fordultam a ló felé.-De...Miért?-Néztem Ryan-re.

-Hát...Komenchi-t el akarták adni a...vágó...vágóhídra...Mert...Az egyik lovászt elég rendesen elintézte...-Motyogta.-Úgy megrúgta, hogy a srác két métert repült, agyrázkódást kapott és megrepedt a lépe...Elég durva volt.-Elkezdett méregetni...Amit úúútálok!

-Szörnyű élete lehetett...Bántották...Ezért ilyen.-Simítottam végig a nyakán.-Nem hagyom, hogy bántsák.-Mondtam határozottan, majd ismét Ryan-re néztem.-Bármit megteszek érte.

-Elég elszánt vagy...-Mosolyodott el.

-A gének.-Vontam vállat majd kinyitottam a boksz ajtaját és beléptem Komenchi mellé.-Egyébként...Lara vagyok.-Mosolyogtam a srácra.

-Ryan.-Mosolygott vissza.-Mit gondolsz...Oda mehetek a bokszajtóhoz?-Kérdezte félénken.

-Persze.Gyere csak.-Bólintottam majd megfogtam a ló hámját.-Nem fog bántani, csak ne mutasd ki, hogy félsz tőle.-Veregettem meg a ló lapockáját, mire egy horkantás volt a válasz.Egy elégedett horkantás.

Ryan a bokszajtónak támaszkodott én meg Komenchi nyakát cirógattam, miközben Ryan-t tanulmányoztam.

Így álltunk, ott az istállóban, a világ legszebb lovánál...

Komenchi: Jelentése, Remény.A Sziu indiánok nyelvén.Az Apacsok nyelvén viszont egészen mást jelent, Napsugár.

1.Fejezet: Emlékek

-Ajj gyere már Lara!-Rámgatott Lisa.

Leszálltunk a buszról, az oldalsó csomagtartóhoz mentünk és kirángattuk a bőröndöket.Mivel 6hetes tábor volt jó sok ruha kellett.Két-két bőröndünk volt.

Oda mentünk a többi emberkéhez.Mondanom sem kell, hogy én voltam a legidősebb...Hurrá...

Két zöld pólós ember köré gyűltek.Az egyik egy...saccra 30-as szőke nő volt a másk meg egy fiatal srác...Srác?!Ő volt a világ legjobb pasija...És amikor a tekintetünk találkozott...Áh...Leírhatatlan érzés járt át, a gyomrom remegett én meg reszkettem...De jól esett...Nagyon is.

-Hallod?!?!Gyere máár!-Rángatott tovább Lisa.Le téptem a tekintetemet a srácról és az idegesítő hugicám után mentem...

Elindultunk a szőkés hajú, 30-as nő után...Unott tekintettel nézgelődtem körbe-körbe...

-És ez a Te szobád.-Mosolygott rám a nő.-Hát...Úgy látom nem nagyon figyeltél ide...A nevem Monica.És Téged hogy is hívnak?

-Lara Cortes...-Mosolyogtam vissza.-Köszönöm...-Mondtam majd a szobakulcsomat megkapva bementem a szobába.

-Végre egyedül...-Dőltem le a nagy faágyra.Majd jobban körbe néztem.Jó nagy szekrény, franciaágy, éjjeli szekrény, komód, bőrkanapé, fotel és olvasó lámpa a sarokban ééés....SAJÁT FÜRDŐŐ!!!

A falaknak barátságos zöld színe volt, az ablakból meg az erdőt lehetett látni...Már amelyikből.Ha az ajtóban álltam, a velem szemben lévő ablakon át lehetett kilátni az erdőre, az ágyam mellett, jobb kéz felől meg a távoli óceánt és az udvart...Balkéz felől pedig a fürdő ajtóm volt...

-Szép.-Hallottam meg húgi hangját mögüllem.

-Igen és az enyém.Úgyhogy tűnés kifelé!-Pördültem meg, majd jobban kitártam az ajtót.Ekkor ment el az a "bizonyos" srác az ajtóm előtt...Tekintetünk össze akadt (ismét).

-Kifelé...-Morogtam.

-Héé...Dehát Monica azt mondta, hogy nemsokára kaja...Te nem is jössz??-Kérdezte.

-Ja...Akkor kösz, hogy szóltál.-Mondtam.A mobilomért vissza mentem, a farmerom zsebébe gyömöszöltem és Lisa-val elmentem az ebédlő felé ahol...Kisebb tömeg volt...

Kkaptuk a kaját...Vagyis én csak egy alma és egy doboz cola mellett döntöttem...Lisa viszont...Sültkrumpli és hal...Fincsi, olajban tocsogó katyvasz.

Leültünk az egyk kétszemélyes asztalhoz és enni kezdtünk.

-Amúgy...Jó ez a hely.-Mondta Lisa két falat között.-És...Milyen pask vannak...

-Hogy mi?!...-Villant rá a szemem.-Tíz évesen már ezen agyalsz?-Kuncogtam.

-Jaj nemár!-Forgatta meg a szemét.-Tizennyolc vagy...Ne én mutassam már meg, hogy hogy kell élni...Pasizz, bulizz, piálj!Hat hét szülők nélkül ember!-Vigyorgott.

-Te túl sok tévét nézel...-Húztam el a számat.

-Nem...Ezeket a szövegeket Dom-tól tanultam.-Vont vállat.A név hallatán össze rándult a szívem...És ismét jeges vasmarok szorította össze a gyomrom...Dominic volt életem első nagy szerelme...Vele volt minden az első.Első csók, első buli, első berúgás és...első együttlét...

De Ő egy agresszív barom volt...Kétszer is megütött...Én meg hülye fejjel vissza engedtem.Mert annyira elvakultam a szerelemtől...De amikor már kezdtem ráébredni az igazságra megmondtam neki, hogy "Vége!"

Erre ő...Huh...Olyan patáliát rendezett...A szobámat újra kellett építetnem miatta.Három jókora lyuk lett a falon, az íróasztalom kettétört, az ágyam két lába letört én meg...Ne is akarják tudni...

Nekem csak a csuklóm tört el...Most mondhatnám azthogy szerencsére de ez még semmi...Dom ragaszkodik hozzám és akár a világot is átutazná csak hogy vissza kaphasson...Bármit megtenne...Akár ölne is...

-Minden oké, Lara?-Fürkészte az arcomat Lisa.

-Igen...Persze.-Bólintottam lassan.-Csak siess...Oké?Nem szeretem a tömeget...-Motyogtam.

...Részben ezért is mondtam igen-t erre a táborra.Mert itt, a Colorado-i hegyekben kevesebb rá az esély, hogy megtalál.Nem akarok vele ismét szembe kerülni...És új kapcsolatba sem merek bele vágni.Az a pszichopata képes lenne megölni a barátomat, mint ahogy azt Mike-kal tette...A legjobb barátommal.Mike homoszexuális volt, de Dom azt állította, hogy tuti hazudik...Aztán egy reggelen...Mike nem jött suliba.Suli után elmentem hozzájuk, de csak...az anyja volt otthon...Talpig feketében és zokogott...Amint megpillantottam tudtam: Dominic beváltotta az ígéretét.

Hogy megöli Mike-t...Na itt szakadt el a cérna...ami már kötélnek volt mondható...Itt határoztam el magam, hogy mindennek vége.Nem tudok félelemben élni egy ilyen pasival az oldalamon.

Tulajdonképpen...Már nem is tudom, hogy mit is szerettem Dominic-ben...Vagy, hogy miért volt jó vele...De Ő volt az első.És ezen semmi nem változtat.Szerettem...sőt...Talán, legbelül még mindig szeretem valamilyen formán.De...Semmi sem olyan mint az elején.Olyan...boldog.

Elvakultam a szerelemtől és...

-Hé, öhm...Elkérhetem ezt a széket?-Hallottam meg egy hangot magam mellől.Ez a hang szakított ki az önmarcangolásomból...Felpillantottam és...

Bevezető

Milyen lehet egy hat hetes nyári tábor, egy majd' tizennyolc éves lánynak?

Lara-nak csak egy válasz jut erről az eszébe: Dögunalom!

Vagy mégsem?...

Lara még nem is gondolta volna hogy az egy és fél hónapos nyári táborban szerelemre és kalandokra talál...

És még a régi..."Barátai" is feltűnnek.

Ezek mellett a tíz éves kishúga is folyton piszkálja...De a piszkálódása még mindig jobb...És az események csak forogni és forogni fognak amikor egy reggelen Ryan, a csoportvezető egy hírrel robban be Lara szobájába: "Lara!A húgodat elrabolták!!!"

És hogy kik?A válasz egyszerű: Dominic és a bandája...A régi..."Barátok".

A "nyomozás" egy barlangrendszerben folytatódik.Eközben Lara és Ryan egymásra találnak, de az idill nem tart sokáig.Dom és a banda akcióba lép...és nem érdekli őket ha egy ártatlan, tíz éves kislány élete a tét...Megszerzik amit akarnak...És hogy mit is akarnak Ők? Ez is pofon egyszerő: Lara-t...

Eseményekben dús, izgalmas, romantikus regény, halállal és akcióval felborzolva!